Ott vagy egy társaságban — barátok, család, kollégák között. A felszínen része vagy az egésznek: nevetsz, beszélgetsz, hozzászólsz. De valahol legbelül ott egy halk, makacs érzés, hogy kicsit kívül állsz. A perem szélén, befelé nézve. Mintha egy szerepet játszanál, amit egész jól megtanultál. És ahogy haladsz csoporttól csoportig, valahogy egyikben sem érzed igazán otthon magad. […]
Az „én sem tartozom sehová” érzés Read More »
Gondolj bele: a telefonodban több száz névjegy. A közösségi médiában talán több száz, több ezer „ismerős”. Egy nagyvárosban élsz, ahol percenként emberek tucatjai mennek el melletted. Üzenetek, értesítések, lájkok érkeznek egész nap. Soha az emberiség történetében nem voltunk még ennyire összekötve egymással. És mégis. Ülsz egy kávézó teraszán, körülötted mindenki beszélget, nevet — te pedig
Több ember vesz körül minket, mint valaha — mégis magányosabbak vagyunk Read More »
Van egy különös pillanat, amit szinte mindenki ismer. Ott ülsz egy asztalnál, körülötted emberek, nevetés, beszélgetés — és valahol legbelül mégis egyedül vagy. Mintha üvegfal mögül néznéd az egészet. Hallod a szavakat, de nem érnek el hozzád. Mosolyogsz a megfelelő helyeken, és közben arra gondolsz: vajon észreveszi-e bárki, hogy nem vagyok itt igazán? Ez a
Miért érzik magukat ennyien magányosnak? Read More »
