Kiégés

Reggel van, felébredsz — és máris fáradt vagy, pedig elvileg aludtál. Egy kolléga ártatlan megjegyzésétől legszívesebben elsírnád magad, vagy épp felcsattannál. Valami, amit régen szerettél, hirtelen tehernek érződik. Lemondasz egy programot, mert „nincs energiád”. És közben azt mondod magadnak: csak egy nehéz hét ez. Mindenki fáradt. Majd a hétvégén kipihenem. Aztán a hétvége eljön — […]

Este tizenegy múlt. Már ágyban vagy, a fény leoltva, talán épp készülsz elaludni — és akkor megszólal egy hang a telefonon. Egy ping. Még mielőtt felfognád, kinyúlsz érte. Egy munkás üzenet, ami másnap reggelig nyugodtan várhatott volna. De most már nem tudod nem látni. A szemed felpattan. Az agyad pedig olyan, mintha valaki újra felkapcsolta

Van egy érzés, amiről ritkán beszélünk, pedig egyre többen ismerik. Nincs rá igazán jó szavunk. Nem szomorúság, mert a szomorúságnak van oka, van tárgya, van iránya. Nem is depresszió — legalábbis nem mindig az. Inkább egy hiány. Egy tompaság. Mintha ott, ahol valaminek lennie kéne, csak csend lenne. Üresség. És a legfurcsább benne, hogy gyakran