Emberi Kapcsolatok

Képzelj el egy estét. Éjfél van, és írsz egy barátodnak, aki a világ másik felén él. Egy mém, egy belső poén, egy „eszembe jutottál” — és egy pillanatra valódi melegség önt el, az érzés, hogy összeköt valami, a több ezer kilométer ellenére. Ugyanazon az estén ülsz egy vacsoránál valakivel, aki karnyújtásnyira van tőled, az asztal […]

Tedd fel magadnak egy pillanatra a kérdést: ha ma éjjel bajba kerülnél, kit hívnál fel? Nem azt, akivel jót cseverészel a munkahelyi konyhában, és nem a több száz online ismerőst. Hanem azt, aki felöltözne és elindulna hozzád hajnali háromkor. Sokaknak ez a lista meglepően rövid. Néha üres. És nem azért, mert ne vágynánk rá. Talán

Gondolj bele egy pillanatra: hányszor fordul elő, hogy egy egész napot úgy élsz le, hogy valódi, mély beszélgetést nem folytatsz senkivel? Reggel egyedül a kávé mellett, egyedül a kocsiban vagy a fülhallgatóval a tömegben, egész nap a képernyő előtt, este pedig megint a telefon fénye. Köszönsz a szomszédnak a lépcsőházban, de a nevét talán nem